Lorin szemszög
Miért pont velem történik ilyen? Miért pont most? Új iskola! Jézusom! Biztos én leszek az újdonság, akit mindenki úgy fog bámulni, mintha pestisben szenvedne. Ráadásul az a sok jövő!
Jaj Jack bácsi! Miért most kellett ide jönnünk? Mindig a munka, csak a munka. Már csak egy év kellett volna. Csak egy év, hogy vége legyen az iskolának. Csak egy év, hogy nagykorú legyek. Csak egy év, az emberek jövőjéből. Csak egy év, hogy azt csináljak, amit akarok… már ha lennének jövőbeli terveim.
A szüleim halála óta, csak a mának éltem. Nem foglalkoztam a jövővel, vagyis inkább nem mertem. Bár néha látom mások jövőjét, a sajátomat soha nem láttam, ha csak a nem szerepeltem más jövőjében. Hála isten idővel megtanultam kezelni ezt a képességet.
Rájöttem, hogy legtöbbször érintéssel látom bizonyos személy életét. Na nem az egészet! Csak mondjuk azt, hogy mit csinál majd holnap, vagy hova megy jövő héten. Ennek ellenére voltak barátaim, de ők is csak olyan felszínesek, mivel nem mertem kötődni hozzájuk. Nem mintha nem akartam volna, de féltem, hogy olyant látok, ami miatt elveszítem őket.
Rájöttem, hogy legtöbbször érintéssel látom bizonyos személy életét. Na nem az egészet! Csak mondjuk azt, hogy mit csinál majd holnap, vagy hova megy jövő héten. Ennek ellenére voltak barátaim, de ők is csak olyan felszínesek, mivel nem mertem kötődni hozzájuk. Nem mintha nem akartam volna, de féltem, hogy olyant látok, ami miatt elveszítem őket.
Bárcsak most másképp lenne!
Szeretnék végre igazi barátokat, vagy csak egy barátot, akinek elmondhatom minden titkomat és nem néz dilisnek, vagy nem akar kihasználni. ….Félek a holnaptól! Félek a jövőtől!
- Lorin! Légy szíves vedd ki a cuccaidat a kocsiból. – hozott vissza a valóságba Jack. – A szobád az emeleten van. Biztos megtalálod. Ha nem bánod én bemegyek az irodába. Körbenézek kész lett-e minden holnapra. Későn jövök, ne várj meg.
Ja igen, ha még nem mondtam volna Jack ügyvéd. Szépen megélünk belőle, csak az a hátránya, hogy szinte sosem látom a nagybátyámat. A munka a mindene. Bár reménykedek, mert ha minden jól alakul a jövő hétvégén megismerkedik egy kedves nővel. Remélem, nem szalasztja el és végre lesz magánélete is.
- Rendben, addig kipakolok és csinálok vacsorát. – válaszoltam, miközben már a táskámat cipeltem új otthonunkba.
- Miattam nem kell, kedves vagy. Valószínűleg eszek valamit útközbe. Ha holnapig nem találkoznánk, beírattalak az iskolába csak a titkárságra kell menned, ott majd segítenek. Szép napot kicsim. – szólt még vissza és már el is hajtott a kocsijával.
Csodás! Holnap estig már nem látom. Mint mindig egyedül maradtam, már első este…. Hát akkor Lorin ne álldogálj! Munkára fel! Vár az új otthon!
A ház amúgy egy emeletes téglaépítésű ház volt, aminek a földszintjén egy konyha, nappali, fürdő és egy dolgozószoba volt. Az emeleten pedig két szoba hozzá egy-egy fürdő.
Hamar megkerestem a szobámat és elkezdtem kipakolni a fürdéshez szükséges dolgaimat. Úgy döntöttem az igazi beköltözést holnapra hagyom.
Miután végeztem a zuhanyozással, a tükörhöz léptem, ahol ismét elfogott a félelem.
Találok végre igazi barátokat? Fogok nekik tetszeni? Remélem csak szép jövőket fogok látni. Majd korlátozom a testi érintést.
Nem voltam az a tipikus barbie baba. A hajam vörös, a szemem zöld volt – amit nagyon szerettem, mivel anyának is ilyen színű szeme volt – és szinte túlságosan is fehér bőrű.
Kicsit magasabb voltam az átlagnál, amiért sokan gyűlölködve néztek rám az előző suliban. Az alakom szerintem átlagos volt, se nem kövér, se nem vékony. Fogalmazzunk úgy, kerekedett ahol kellett.
Még soha nem volt igazi barátom. Se fiú, se lány. Remélem legalább az egyiket megtalálom ezen a helyen, ha már ide kellett költöznöm.
Hát… holnap minden eldől. Első nap az új iskolában!
Damien szemszög
- Nate, hagyj békén. Nem megyek veletek és kész. Ne haragudj, de nem akarok felesleges harmadik lenni.
- Miért lennél az? Nem csak Cora lesz ott. Az iskolából is eljön egy csomó lány. – érvelt Nate.
Na még csak az kéne! Egy csomó dilis csaj, akinek sötétebb a feje, mint a zsebem.
- Kösz, de ezt most kihagyom. – válaszoltam hangosan.
- Figyelj! Mindig azért sírsz, mert mi már bevésődtünk, te pedig nem. De hogy akarod, hogy megtörténjen, ha ismerkedni se vagy hajlandó. – érvelt tovább Nate az igaza mellett.
- Jó, jó, belátom igazad van! De most nincs kedvem biliárdozni. Megígérem, hogy legközelebb elhurcolhattok, ha tiltakoznék. Ígérem. – mosolyogtam barátomra.
- Oké, szavadon foglak! – nézett rám jelentőségteljesen, majd beült a kocsijába és elhajtott. Én meg itt maradtam a tengerparton egyedül. Megint.
Hiába voltak a fiúk a legjobb barátaim, hiába éltünk át egy csomó dolgot közösen, mégis sokszor egyedül éreztem magam. Hiányzott valami… vagy inkább valaki. Azt is tudtam ki.
Amióta két éve átváltoztam farkassá, arra várok, mikor találom meg a lenyomatomat, a szerelmemet. Hiába lettem magasabb, erősebb, mint a velem egykorú fiúk többsége, mégse találtam meg azt a lányt, aki hozzám való. Hülye bevésődés. Miért kell a farkasoknak bevésődniük?
Miért nem lehetünk csak simán szerelmesek. A többiek Nate, Max és Lucas már mind megtalálta a másik felét. Nate és Cora, Max és Gabriell, Lucas és Samy. Csak én vagyok még mindig egyedül.
Emiatt a hülye bevésődés miatt. Sajnos mivel alakváltók vagyunk, azok között is farkasok, csak egy párunk van egész életünkben. De nem mindegy ki az! Nem én választom ki, hanem a sors már születésemkor kiválasztja számomra a megfelelő lányt, csak találkoznunk kell és tudni fogom.
Azt mondják, ha egyszer meglátom, megáll a világ egy pillanatra. Úgy érzem majd, hogy egész eddigi életem semmit nem ér, semmi nem lesz fontos többé. Mintha egy lánccal hozzá kötnének. Onnantól kezdve nem érdekel senki más csak ő. Csak ő fog számítani és mindent meg akarok tenni, hogy a közelébe lehessek és őt boldoggá tehessem.
Sajnos mással még csak nem is tudok együtt élni!
Hülye farkas szokás. Addig viszont magányos vagyok, és nem találom a helyemet sehol. Imádok farkas lenni, de ezek a „szabályok” vagy „szokások” az agyamra mennek.
Bárcsak megtalálnám már őt!
