20. fejezet Meglepetés

Tudom, hogy nem lett hosszú! Ígérem a szombati hosszabb lesz!

Damien szemszög

- Lorin mi a baj? – kérdeztem kicsit hangosabban, mint szerettem volna.

- Lehet… - kezdte.

- Mi? – vágtam rá türelmetlenül.

- Lehet, hogy terhes vagyok!

Egy pillanatra fel sem fogtam mit mondott. Utána pedig nem bírtam elhinni. Igaz megbeszéltük, hogy nem védekezünk, hisz a farkas családokban mindig is nehezen ment a családalapítás, ráadásul mindig csak egy gyerek születik, de hogy ilyen hamar.

- Mond még egyszer! – kértem a megerősítést.

- Valószínűleg terhes vagyok! – mosolygott rám Lorin.

Nem bírtam magammal, felkaptam Lorint és ott a fürdő közepén elkezdtem pörgetni.

- IMÁDLAK, imádlak, imádlak…

- Tegyél le! – kacagott velem.

- Mikor tudhatjuk meg, hogy biztos? – kérdeztem meg hirtelen, miközben letettem.

- Csak be kell jelentkezni az orvosomhoz és ő meg tudja mondani. – válaszolta egyből. – De ha akarod, addig is csináltathatunk tesztet.

Nem kellett kétszer mondania.

- Te hívod az orvost én hozom a tesztet! – nyomtam a szájára egy csókot és már szaladtam is, hogy megvegyem a tesztet.

- Ruhát azért vegyél fel. – kiáltott utánam.

Hoppá, azt majdnem elfelejtettem.

Mikor visszajöttem a boltból három különböző teszttel, Lorin közölte velem, hogy holnap várja a dokija és ha akarok én is eljöhetek vele.

- Még szép hogy megyek, vissza se tudnál tartani. – miközben odaadtam a teszteket. – Megcsinálod most?

- Megcsinálhatom, még úgy sem vagyok túl a reggeli pisin. – mosolygott rám.

Elindult a fürdőbe, miközben követtem. Viszont hirtelen megfordult, mire majdnem fellöktem.

- Ugye nem akarod végignézni, ahogy rápisilek ezekre? – lobállta meg a teszteket előttem.

- Nem persze. – feleltem zavartan – Kint megvárlak.

Számomra egy életnek tűnt a várakozás, pedig csak tíz perc volt. Mikor Lorin kijött egyből elé álltam, ő pedig szótlanul nézett.

- Na? – néztem rá idegesen – Lorin válaszolj már! – ezt nem lehet kibírni épp ésszel.

- Mind a három teszt pozitív. – motyogta végül.

Pozitív! Egy pillanatra azt se tudtam az mit jelent, mire leesett, hogy ezek szerint nagy a valószínűsége, hogy apa leszek.

Uramatyám! Apa leszek!

- Le kell ülnöm! – nyögtem ki és már ültem is az ágyamon.

Kicsit sokkolt ez az egész, de mikor magamhoz tértem, újra madarat lehet velem fogatni. Sőt nemcsak velem, Lorin arcáról sem lehetet letörölni a mosolyt.

Másnap az orvosnál végleg kiderült, hogy jön a baba. Életemben nem voltam ilyen boldog. Mikor közöltük a többiekkel, ők is ledöbbentek, utána meg csaptak egy bulit nekünk.

A szüleim elsírták magukat örömükben. Anyám állandóan ölelgette Lorint és gratulált neki, hogy ilyen hamar sikerült nagymamát csinálnia belőle.

Esküszöm más családban biztos nem ezt mondanák a szülők, főleg hogy a fiúk még húsz éves sincs. Az én családom mégis repesett az örömtől. Hát igen, a mi családunk soha nem lesz egy átlagos normális család.

A következő két hónap gyorsan eltelt. Szegény Lorin az elején nem jól bírta a terhességet. Rengeteget hányt és folyton szédült. Most hogy a negyedik hónapban van, kezdenek szűnni a reggeli rosszul létek.

Ma is az orvoshoz megyünk. Talán ma már megtudjuk a baba nemét. Bár nem sok az esély rá, én nagyon örülnék egy kislánynak. Egy kislánynak, aki olyan mint Lorin.

Meglepetésünkre nem ez derült ki az orvosnál.

- Na hát akkor nézzük a babát. – szólalt meg az orvos ultrahanggal a kezében. Rátette Lorin hasára a gépet és a képernyőt kezdte el vizslatni. Mi pedig hallgattuk a szívverését a kicsinek, ami számomra furcsa volt.

- Ez normális hang a babánál? – kérdeztem rá egyből, de az orvos nem válaszolt és továbbra is a gépet nézte.

- Valami baj van? – kérdezett rá aggódva Lorin.

- Nincs… de ezt nem értem? – felelte nagy nehezen a doktor.

- Mit doktor úr? – kérdezett vissza szerelmem.

- Hogy nem vettem észre? – motyogta a doki.

- Micsodát? – kérdeztem rá én is kissé erőteljesebben, aminek meg lett a hatása, mert az orvos végre rám nézett.

- Ketten vannak… ikrek.