Ez most egy rövid fejezet, de ígérem a szerdai hosszabb lesz :)))
Lorin szemszög
- Kezdjük azzal, hogy megmutatod, hogy nézel ki farkasként! – néztem rá.
- Biztos látni szeretnéd? – nézett rám félve.
- Igazából már láttalak. – mutattam a fejemre. - De szeretnélek élőben is. – mosolyogtam rám. – Gatyát le!
- Ugye nem csak azért akarod, hogy láthass alsóban? – ez most viccel velem? Na jó, ha ezt akarja!
- Hoppá, most lebuktam. – nevettem vissza. - Félretéve a viccet, tényleg szeretnélek látni farkasként. – válaszoltam komolyan.
- Rendben, de akkor menj messzebb. – kezdett el vetkőzni.
Uram atyám!!! Damien szívdöglesztőbb, mint gondoltam! Mikor levette a pólóját, azt hittem elájulok. Nem elég, hogy szép barna bőre van, de még a kockákat is meg tudtam számolni a hasán. Nem bírtam elrejteni csodálatomat.
- Mi az? – nézett rám érthetetlenül.
- Semmi. – Erre mit lehet mondani?– Csak változz át, vagy… – néztem rá kiéhezetten.
- Miből lesz a cserebogár? Leszólítani nem mersz, de leteperni igen? – felelte kacagva.
- Megvártam míg kezdeményezel. – vágtam vissza gyorsan.
- Ott a pont. – a következő pillanatban egy hatalmas farkas állt előttem. Nagyobb volt, mint én magam. Egy gyönyörű fekete farkas.
- Milyen nagy vagy! – suttogtam. El kezdtem hátrálni, egyszerűen úgy éreztem nem elég nagy a szoba kettőnknek – pedig elég nagy a nappalink. Láttam, hogy észrevette a mozdulatomat és abban a pillanatban lefeküdt. Olyan szomorú ábrázattal nézet rám, mintha fájdalmai lennének.
- Bocsánat, de ezt meg kell szoknom. – próbáltam megnyugtatni. Vicces én nyugtatok egy két méter magas farkast a nappalim közepén. Lassan odamentem hozzá és megsimogattam.
– De puha a szőröd! – ahogy hozzá ért a kezem, elkezdet morgó hangot kiadni, mintha dorombolna. Nagyon aranyos volt.
Az este hátra levő részében nekidőlve feküdtem és simogattam, amíg el nem nyomott az álom.
Azt még éreztem, mintha valaki megemelt volna, majd egy puha dologra rátesz…
Damien szemszög
- Kezdjük azzal, hogy megmutatod, hogy nézel ki farkasként!
- Biztos látni szeretnéd? – kérdeztem óvatosan.
- Igazából már láttalak. – mutattam a fejemre. - De szeretnélek élőben is. – mosolyogott rám. – Gatyát le!
- Ugye nem csak azért akarod, hogy láthass alsóban? – néztem rám összehúzott szemekkel.
- Hoppá, most lebuktam. – nevetett. Imádtam a mosolyát. - Félretéve a viccet, tényleg szeretnélek látni farkasként. – felelte komolyan.
- Rendben, de akkor menj messzebb. – mondtam és elkezdtem vetkőzni. Mikor a pólómat levettem egy szisszenést hallottam Lorin felől.
- Mi az? – néztem rá érthetetlenül.
- Semmi. – pirult el. – Csak változz át, vagy… – nézett rám jelentőségteljesen. Istenem de édes.
- Miből lesz a cserebogár? Leszólítani nem mersz, de leteperni igen? – kezdtem el nevetni.
- Megvártam míg kezdeményezel. – vágta rá.
- Ott a pont. – mikor már csak egy szál alsóban voltam, a farkas létemre gondoltam és éreztem, hogy a következő pillanatban már át is változtam.
- Milyen nagy vagy! – hallottam meg Lorin hangját. Kicsit el is hátrált, mire szomorúan nyüszítettem egyet és lefeküdtem a földre.
- Bocsánat, de ezt meg kell szoknom. – suttogta. A következő pillanatban megéreztem finom kezét a nyakamnál. – De puha a szőröd!
Én pedig szívrebbenés nélkül elkezdtem dorombolni. Nagyon jól esett érezni a kezeit. Mégis annak örültem a legjobban, hogy nem fél és ilyen könnyen fogadta az egész farkas dolgot.
Leült mellém a földre és nekem dőlve simogatott tovább, miközben én halkan morogtam.
Ez volt életem legszebb estéje.
Éreztem, hogy Lorin elaludt rajtam. Gyorsan visszaváltoztam, majd felvittem a szobájába. Fel sem ébredt, mikor letettem az ágyra.
Istenem, de gyönyörű! Olyan könnyen fogadta az egészet… vagyis a legfontosabbat, még el se mondtam neki! Nem tudom mit fog szólni hozzá!
