5. fejezet Az igazság

Ahogy ígértem a következő fejezet...

Lorin szemszög

Gyorsan lefutottam, és végig se gondolva, hogy egy szál pólóban vagyok, gyorsan ajtót nyitottam.

Amint megláttam ki az, abban a pillanatban elkezdett gyorsabban verni a szívem…

- Damien, mit kere… - de nem tudtam befejezni, mert már előttem is állt és a száját az én számra nyomta. Istenem, de puha szája volt. Én sem bírtam visszafogni magam, így a karjaimat a nyaka köré kulcsoltam és visszacsókoltam.

Először finoman kóstolgattuk egymást, majd megéreztem Damien nyelvét. Abban a pillanatban, amint kinyitottam a szám, a nyelvével megkereste az enyém.

Jézusom, Damien aztán tudott csókolni!

Egyszerűen nem bírtam elég közel lenni hozzá. A csípőmet hozzá nyomtam, miközben a kezemmel a haját kezdtem el túrni. Ő pedig a hátamat simogatta. Nem tudom mennyi ideig csókolóztunk így összeölelkezve, de nem is érdekelt.

Csak akkor hagytuk abba, mikor már egyikünk se bírta levegő nélkül.

- Szia. – suttogta Damien.

- Szia. – próbáltam ránézni, bár ez nem ment könnyen, mert még mindig nem engedett el.

Abban a pillanatban újabb képet láttam róla. Méghozzá azt, hogy levetkőzik egy szál alsónadrágra és farkassá változik. Mmmmiiiiii?

Kitéptem magam a kezei közül és elkezdtem hátrálni. Tehát ezért láttam mindig farkast, de ez azt jelenti, hogy a többi fiú is farkas! Jézusom!!! Hát ezért nem lepődött meg Cora, mikor elmeséltem, amit láttam. Hát persze! Mit neki egy kis jövőbelátó, mikor a jövendőbelije egy farkas.

- Lorin, mi a baj? Korai volt? Ne haragudj, csak nem tudtam megáll…

- Te farkas vagy! – vágtam Damien magyarázkodásába.

- Mi?

- Te. Egy. Farkas. Vagy. – mondtam ki a szavakat egyesével.

- Honnan….

- Láttam! – kiálltottam rá.

- Mikor?

- Most!

Damien nagy szemekkel nézett rám. Látszott, nem érti, honnan tudhatok az egészről.

- Damien… én néha… látom az emberek jövőjét! Általában ha megérintek valakit, néha csak elég a közelébe lennem az illetőnek. Előbb… mikor… előbb láttam, ahogy átváltozol farkassá. Már egy ideje láttam egy farkast, ha véletlenül hozzád értem, de soha nem értettem… mostanáig.

A fiúk is azok ugye? – kérdeztem rá.

- Igen. Ezt akartam neked elmondani és még sok mindent. – suttogta.

- Akkor most elmondhatod. – és meg sem várva leültem a kanapéra.

Nem mert leülni mellém, inkább szemben állt velem és elkezdett körbe járni, miközben mesélt.

- Rendben, akkor elmondok mindent, csak arra kérlek hallgass végig!

- Rendben. – válaszoltam viszonylag nyugodtan.

- Először is születésem óta itt élek, sőt a szüleim és a nagyszüleim is itt éltek. Ugyanúgy, mint Max, Nate és Lucas szülei is. Mielőtt megijednél, nem vérfarkasok vagyunk, hanem alakváltók. Semmi közünk a teliholdhoz és a vérengzéses mesékhez. Az évek során a farkas lett az az állat, amit felvettünk, ha átváltozunk. Ez az egész apáról fiúra terjed és körülbelül a pubertás kor idején fejlődik ki teljesen. Születésünk óta bennünk van, de csak 15 – 16 éves korunk körül kezdünk el átváltozni.

Előtte semmit nem lehet észrevenni rajtunk, talán csak azt, hogy magasabbra növünk az átlagnál, gyorsabbak vagyunk és sokat eszünk. – nevettet fel.

- Mikor először átváltozunk, megváltozik a testhőmérsékletünk, átlagban olyan 38-40 fok között mozog. Még gyorsabbak, magasabbak leszünk. Az érzékeink felerősödnek: a hallásunk, a látásunk, a szaglásunk.

Emellett halljuk egymás gondolatát.

- Mi? – ezt már nem bírtam ki hang nélkül.

- Igen. A legfontosabb viszont az, hogy onnantól kezdve, hogy farkasok vagyunk, nincs szerelmi életünk.

- Ezt nem értem? – vágtam közbe.

- Nem tudunk szerelmes lenni, addig amíg, meg nem találjunk… a lenyomatunkat, a párunkat, a társunkat.

- És hogy találjátok meg?

- Egyszerűen megtaláljuk, amint először megpillantjuk az illetőt tudjuk, hogy ő az… Állandóan rá gondolunk, vele akarunk lenni, meg akarjuk védeni. Senki és semmi más nem fontos csak ő.

- És mi van az illetővel? Mi van, ha ő mást szeret? Ha nem akar veletek lenni? – ez azért mégiscsak abszurd.

- Itt jön képbe a megjelölés. Addig a pillanatig, amíg nem jelöljük meg a párunkat, neki van választási lehetősége.

- És nektek?

- Nekünk nincs. Számunkra vagy a lenyomat vagy senki. Egy örök életre választunk párt és azt is csak egyszer.

- Hogy történik… ez a megjelölés?

- Két féle képen. Az egyik, hogy mivel sok időt töltünk vele, egy idő után átveszi az illatunkat, ami a férfiaknak úgy tűnik fel, hogy egyfajta veszélyt éreznek, ha az illető hölgy közelébe mennek.

A másik… akkor történik mikor először… együtt vagyunk a lenyomatunkkal. Az a végleges! Ilyenkor… a lelkünk valahogy összekapcsolódik, és onnantól kezdve mindig tudjuk hol van a társunk, és hogy mit érez. Attól kezdve pár óránál tovább nem tudunk távol lenni tőle, mert egyszerűen megőrülünk.

- A lányok, a fiúk lenyomatai? – világosodtam meg.

- Igen. Ők már összekötődtek.

- És életetek végéig farkasok lesztek? – ez nem lehet egyszerű.

- Nem. Amint utódunk születik abba tudjuk hagyni az átváltozást, de igazán csak akkor mikor már ő is átváltozott. Hozzátéve a farkasoknál nagyon nehezen jön össze a gyerek, a szüleim is évekig próbálkoztak mire megszülettem. És minden családban évek óta csak egy gyerek születik az is általában mindig fiú, nem tudni miért.

- Értem. És azt tudjátok, hogy ti miért léteztek?

- Mi azért jöttünk világra, hogy az embereket védjük, minden rossztól és gonosztól. Ezt a várost évtizedek óta mi védjük.

- Most már csak egy kérdésem van. – és a legnehezebb. – Neked van már lenyomatod?

- Igen. – felelte halkan.

Istenem add hogy ne Caroline legyen! Bárcsak én lennék!

- Te. – hallottam meg a folytatást. – Tudom, hogy idő kell ezt az egészet megemészteni és semmit sem akarok erőltetni, csak sze…

- Nem erőlteted! – szóltam gyorsan közbe. – Örülök, hogy elmondtad.

- Tudd, hogy annyi időd van, amennyit csak szeretnél…

Istenem de édes! Tudtam, hogy csak egyféleképpen tudom megmutatni, hogyan érzek.

Odamentem hozzá és finoman puszit adtam a szájára, majd a szemébe néztem.

- Nem kell idő, vagyis nem úgy, ahogy te gondolod. Szeretnék veled lenni, csak annyit kérek, ismerkedjünk meg jobban. – mosolyogtam rá, miközben átöleltem. – Mint más szerelmesek.

- Rendben. – mosolygott rám ő is és egy rövid, de szenvedélyes csókot adott a számra.

- Kezdjük azzal, hogy megmutatod, hogy nézel ki farkasként!