Egy farkas szerelme: Lorin gyerekkori balesete óta, látja mások jövőjét, amit persze mindenki elől titkol. A balesetben elveszti a szüleit, így ezután nagybátyja neveli, akinek a munka a mindene. Így Lorin hamar megismeri a magányt és megtanul önállóan élni. Élete egyik pillanatról a másikra változik meg, mikor új helyre költöznek, ahol az iskolában megismeri Damient és barátait.


Egy új élet reményében: Amy nem éppen egy átlagos lány. Kinézetre 18 a valóságban 87 éves. Mégsem vámpír vagy alakváltó, csak egy ember! Akinek élete abban a pillanatban megváltozik, amint Forksba érkezik.

Novella: Egy lányról, Zoéról szól, aki szülei halála után egy nyár erejéig La Push lakója lesz. Lehet, hogy ott is marad?



2011. március 23., szerda

8. fejezet Apa

Lorin szemszög

Másnap reggel hirtelen ébredtem. Abban a pillanatban eszembe jutott a tegnapi nap. Először a vallomásom Corának, aztán Damien megjelenése és végül a farkas dolog.
Hihetetlen ez az egész, mégis Damien járt a fejembe. Egyszerűen nem tudtam nem mosolyogni. Szeret! És én vagyok a bevésődése, bár ezt még meg kell beszélnünk, mert nem minden részlet tiszta előttem…. de SZERET!!!

Muszáj felhívnom Corát! Biztos ő szólt Damiennek.
A következő pillanatban már ki is ugrottam az ágyból és a telefonomat kerestem.
Álljunk csak meg, hogy kerültem az ágyamba? Arra még emlékszem, hogy Damient simogatom farkasként, aztán… semmi. Biztos elaludtam és ő felhozott. Istenem, de aranyos.

Lementem a nappaliba megkeresni a telefonom és már hívtam is Corát.
- Halló?
- Szia Cora, Lorin vagyok. – szóltam bele gyorsan a telefonba.
- Szia Lorin. Milyen estéd volt? – nevetett vissza.
- Te intézted? – Kérdeztem rá nyíltan.
- Igen, ugye nem baj?
- Nem, de átmehetnék beszélgetni?
- Persze, csak kirúgom Natet. – kacagott a telefonba. Hallottam, hogy Nate visszaszól valamit.
- Bocsi Nate! Egy óra múlva? – kérdeztem rá?
- Persze gyere csak.
- Köszi szia. – köszöntem el.
Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, reggeliztem és már mentem is Corához.


Damien szemszög

Reggel arra ébredtem, hogy belép valaki a szobámba és kelteget.
- Mi az apa? – kérdeztem álmosan mikor rájöttem ki az.
- Ne haragudj, azt hittem már fent vagy, csak anyáddal már nem bírjuk tovább.
- Mit? – kérdeztem vissza értetlenül.
- Mi történt tegnap? – nézett rám csillogó szemekkel.

Már majdnem visszakérdeztem, mi történt volna, mikor leesett.
- Honnan tudod? – kérdeztem.
- Tegnap miután elviharzottál, nem sokkal később Cora felhívott az itthoni számon és megkérdezte elmentél-e Lorinhoz. Aztán elmondta, hogy valószínűleg most mondod el neki.
- Aha… - nyögtem még mindig álmosan.
- Na mi történt? Elmondtad neki?
- Nem… igazából magától rájött.
- Hát az meg hogy lehet?- nézett rám apám értetlenül.
- Kiderült, hogy Lorin különlegesebb lány, mint hittem. – mosolyogtam titokzatosan apámra.
- Mi? Ezt most magyarázd el!
- Tudod Lorin még gyerekként balesetet szenvedett a szüleivel, amit csak ő élt túl…
- Igen ezt már mesélted. – vágott közbe türelmetlenül apám.
- Igen, de azt nem meséltem, hogy Lorin kómába került és azóta ha megérint valakit látja a közeli jövőjét. – itt már félve néztem apára.

- …. ez… most komoly?
- Igen.
- Hogy érted azt, hogy közeli jövő?
- Hát például ami pár napon esetleg hónapon belül történik veled, azt nem tudja megmondani, hogy mikor halsz meg… de a teljes részleteket még én sem tudom.
A lényeg, hogy magától rájött arra, hogy farkas vagyok.

- És nem dobott ki? – mosolygott rám.
- Nem, hála istenek! – nevettem vissza én is.
- Akkor nagyon szerethet, mikor én megmondtam anyádnak két napig a közelébe se mehettem! Az apja vadászpuskájával fenyegetett, hogy lelő és a bundámat kiteszi a szobájába… - kacagott közbe – aztán persze ő se bírta ki, ahogy én se.

- Tudom. – mosolyogtam vissza. – Szerencsére Lorin egész nyugodtan fogadta, sőt még át is változtam előtte. Kíváncsi volt, hogy nézek ki.
- És mit szólt a bevésődéshez? – nézett rám komolyan.
- Hát… az se zavarta csak időt kért! – próbáltam elsunnyogni a dolgot.
- Damien! Ugye elmondtad neki?
- Persze, csak… a megjelölést nem részleteztem neki… vagyis azt elmondtam, hogy mikor és mi történik, de a következményt nem. – suttogtam megszégyenülten.

- Damien! Hogy tehetted ezt? Muszáj neki elmondani mindent! Szegény kislánnyal nem szúrhatsz ki. Lehet, hogy nem fogadta volna ilyen simán, ha tudja, hogy…
- Tudom apa, tudom és még a mai nap folyamán meg is mondom neki!
- Jól van! Ha pedig mindent megbeszéltetek, hozd el végre hozzánk, édesanyáddal már nagyon szeretnénk megismerni a „lányunkat”!
- Rendben apa feltétlen! – mosolyogtam rá mindentudóan.

Délután a tengerparton találkoztunk a többiekkel. Arra gondoltam előtte beugrok Lorinhoz és leülök vele megbeszélni mindent, majd együtt megyünk le a partra. Persze, ha még látni akar utána.
Bekopogtam az ajtón, ami abban a pillanatban kinyílt és egy férfi nézett velem farkasszemet…

U. i. : Szombaton kiderül a titok!

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

szia
nagyon tetszett a fejezet
nagyon várom a frisst
szia

Kolett írta...

Imádtam mint mindig,kíváncsi vagyok hogy mi az a bizonyos titok.
Puszi

demon írta...

szia ez nagyon jó de ki az a pasi lorinnál?
gratula
puszy

kija írta...

hello!
király volt tetszett várom a szombatot
üdv:kija