13. Minden tökéletes vagy… mégse?

Sziasztok! Egy kis meglepi, mivel holnap nem érek rá, csak este gondoltam ma felteszem a folytatást!  Tudom nem hosszú, de muszáj volt itt abba hagyni! Ígérem a következő rész hosszabb lesz és lesz egy nagy fordulat is benne. A másik történetet, pedig holnap este! Puszi

Damien szemszög

Életem legszebb perceit éltem át. Lorin csodálatos volt! Egyáltalán nem félt, sőt ő kezdeményezett.

Azt hittem még több idő kell neki, hogy beleegyezzen a végleges összekötődésbe. Ezzel ellentétben teljesen megbízott bennem és elém tette a szívét, a lelkét és a testét. Remélem nem nagyon okoztam neki fájdalmat. Próbáltam minél gyengédebb lenni.

Olyan jó érzés volt érezni a szerelmét, a bizalmát, sőt a csodálatát.

Legszívesebben elvittem volna egy lakatlan szigetre, ahol csak ketten lettünk volna, biztonságban.

Egyszerűen megőrülök, ha nem lehet a közelemben. El se tudom képzelni, mi lenne velem, ha valami baja esne.

- Jól vagy? – kérdeztem szerelmem.

- Igen. – mosolygott vissza, miközben a hasamat simogatta. Éreztem, hogy teljesen nyugodtnak és boldognak érzi magát.

Másnap Coráéknál buliztunk… vagyis inkább kifaggató estet tartottunk. Míg a lányok szegény Lorint, a fiúk engem faggattak.

- Na, megtörtént? – kérdezte Max. – Bár ez hülye kérdés, látni mind a kettőtökön. – nevetett fel.

- Mesélj, kíváncsiak vagyunk a részletekre. – mosolygott Lucas.

- Álljatok már le! – suttogtam nekik. – Szegény Lorin, így is zavarban van a lányoktól.

- Igazad van! – nézett rám hirtelen megértően Max. – A lányok majd kiszedik Lorinból és elmesélik nekünk. – folytatta.

- Max!

- Jól van befejezem, csak egy kis részletet mondjál! – nézett rám könyörgőn.

- Megtörtént. – mosolyogtam rá.

- És?

- És mit? – tettem a hülyét.

- Milyen volt?

- Neked milyen volt?

- Szuper!

- Akkor minek teszel fel ilyen hülye kérdéseket. – zártam le a beszédet és kerestem meg Lorint.

Lorin szemszög

Amint megérkeztünk Corához, a lányok letámadtak és egy másik szobába cipeltek.

- Na mesélj! – szegezte nekem Gaby.

- Mit meséljek? – néztem rá kérdőn.

- Tudod te azt nagyon jól! Milyen Damien az ágyban? – nevetett vissza.

- Gaby! Erre nem válaszolok. – pirosodtam el.

- Gaby, hagyd békén Lorint. – védett meg Cora.

- Jól van na, már kérdezni sem szabad? – keseredett el.

- Nem ez az ő magánügyük. Inkább vigyük be a fiúknak a nasit. – szólalt meg Samy is, mire Gaby szomorúan nézett körbe.

Megesett rajta a szívem, így kifele menet a fülébe súgtam.

- Tökéletes volt!

Az este tökéletesen alakult. Damien épp hazakísért, mikor a ház előtt hirtelen megmerevedett.

A következő pillanatban felém fordult:

- Lorin, nagyon gyorsan fuss vissza a kocsiba és zárd be. – mondta komolyan.

- Mi a baj?

- Elmondok mindent, de most kérlek tedd, amit mondtam! És ne nyisd ki, amíg vissza nem érek!

- Rendben. – sóhajtottam fel kétségbeesve. Amint beszálltam a kocsiba és magamra zártam, még láttam egy pillanatig Damient, amint megnézi, hogy biztonságban vagyok, majd az erdőbe rohan.

Éreztem, hogy Damien éppen dühös és aggódik is egyben, valószínűleg miattam. Nem tudom mi történhetett, de még soha nem láttam és éreztem ilyen komolynak Damient.

A következő pillanatban farkas vonyítást hallottam, és egy autó kanyarodott le mellém. Egy pillanatra megijedtem, mert azt hittem Jack az és fogalmam se volt mit mondanék neki, miért ülök bent a kocsiban.

De nem ő volt! Cora kopogott be az üvegen.

- Szia! Gyere ugorj át az én kocsimba. – mondta gyorsan.

- Miért?

- Gyere Lorin, mindent megtudsz, de most sietnünk kell!

- De Damien, azt mondta…

- Damien hívott minket, gyere!  - szólt rám most már erélyesebben.

Nem tudtam mit tenni átszálltam a kocsiba és elhajtottunk, anélkül hogy értettem volna valamit.

Damien szemszög

 Nagyon jó este volt, de szerettem volna már kettesben lenni Lorinnal. Még jó, hogy a nagybátyja a hétvégét a barátnőjénél tölti. Legalábbis így lett megbeszélve.

Amikor odaértünk Lorinékhoz már csak arra tudtam gondolni, hogy újra magamhoz ölelhetem és megcsókolhatom kedvesem, mikor hirtelen megéreztem. 

Megéreztem az ismerős és egyben orrfacsaró bűzt. Abban a pillanatban lemerevedtem.

- Lorin, nagyon gyorsan fuss vissza a kocsiba és zárd be. – mondtam komolyan.

- Mi a baj? – nézett rám értetlenül.

- Elmondok mindent, de most kérlek tedd, amit mondtam! És ne nyisd ki, amíg vissza nem érek! – kezdtem remegni az idegességtől.

- Rendben. – hallottam kétségbeesett hangját, de most az volt a legfontosabb, hogy biztonságban tudjam.

Amint láttam, hogy bezárja az ajtót, máris futottam az erdőbe, hogy átváltozzak. Közben gondolatban már a srácokat hívtam.

- Nate, Max, Lucas gyertek gyorsan! Itt vagyok Lorinnál az erdőben. Cora vigye el Lorint, a kocsiban van! – üvöltöttem fejben, miközben követtem a szagot.

- Megyünk már haver, kitartás! – hallottam a választ.

Pár perc múlva meg is hallottam őket.

- Érzitek? – kérdeztem.

- Igen! – morogta Max.

- Visszatért! – válaszolta Nate.