Egy új élet reményében...

Hát itt az új történet bevezetője. Jó olvasást!

 

Amy szemszög

 

A nevem Amanda, de jobban szeretem az Amy-t. 18 éves vagyok, legalábbis annyinak nézek ki! A valóságban idén töltöm be a 87-et. Hát igen, de mielőtt mindenki azt hinné, hogy vámpír, vérfarkas, alakváltó, angyal, tündér vagy bármi más vagyok, elárulom, hogy nem! Sima hétköznapi ember vagyok - kisebb génhibával.

 

Hívhattok mutánsnak is, mint azokban az X-men filmekben.

Egy árvaházban nőttem fel, mivel a szüleim lemondtak rólam. Kb. 10 éves lehettem mikor először észre vettem a képességem. Ja még nem is mondtam! Elszívom az emberek élet erejét! Hogyan kell ezt elképzelni?

 

Észrevettem, hogy a körülöttem lévő emberek - legalább is akikkel sok időt együtt töltök - egy idő után fáradtabbak, többet hibáznak, könnyebben megbetegszenek.

Na azért nem kell megijedni, senkit nem ölök meg - legalábbis nem tudok róla.

Mindenesetre ez az elszívott erő engem úgymond egészségessé és halhatatlanná tesz. Az egyetlen rossz dolog az egészbe, hogy 4-5 évente új helyre kell költöznöm. Hogy miért?

Először is nem akarom, hogy bárkinek baja essen miattam - bár mára már kifejlesztettem a képességemet, így ki-be tudom kapcsolni, de azért jobb félni, mint megijedni. 

Másodszor egy idő után észrevehető, hogy nem öregszem!

 

Így jelen pillanatban is új lakóhelyem felé tartok az autómmal. Már látom is a táblát: Üdvözöljük FORKSban!

A legjobb dolog az új otthonomban - itt Forks-ban - hogy kint van az erdőben, távol mindenkitől. Egyedül egy nagy családi ház van a közelemben, de az is jó pár km-re.
Hála Istennek, csak holnap kezdődik az suli - legalábbis számomra - ugyanis október közepe van. Így ma még ki tudok pakolni a lakásban. Nem nagy, de nekem megfelel.
Lent a földszinten egy nappali , konyha, kamra található, az emeleten pedig egy szoba fürdővel és gardróbbal.

Számomra tökéletes.
Remélem jól fogom itt magam érezni. Igaz csak egy évet járok majd suliba, mivel végzősként kezdek, de még utána 2-3 évet talán itt maradhatok, amig nem feltűnő, hogy nem öregszek. Addig meg majd dolgozok.
Miután végeztem a kipakolással, főztem magamnak vacsorát, majd hamar ágyba bújtam, hiszen holnap következik új életem első napja.


Emmett szemszög

Már 5 év telt el Rosalie halála óta. Öt év, ami számomra nehezen telt. Igaz sokat veszekedtünk Rosalie-val, főleg az utóbbi időkben, mégis ő volt a párom.
A mai napig emlékszek a halálára. Persze, hisz egy vámpír soha nem felejt.
Egy hat tagból álló nomád csapattal harcoltunk, Alaszka egyik eldugott helyén, mivel nagyon feltűnően táplálkoztak, így közbe kellett lépnünk.

Már csak hárman maradtak, mikor az egyik ráugrott Rosalie-ra és letépte a fejét és tűzre dobta. Persze rögtön megöltem a nomádot, de ez már nem sokat segített szerelmemen.
A legbosszantóbb viszont az, hogy az egyikük - valószínüleg a vezető - elmenekült.
Sokáig kergettem, de végül nyomát vesztettem. Azóta pedig elköltöztünk és egyik kedvenc városunkban, Forksban lakunk, immár második éve.

Jasper, a bátyám és én utolsó évesek vagyunk a Forks-i gimibe - elég unalmas, de be kell olvadnunk az emberek világába - míg Alice, Edward és Bella harmad évesek.
A szüleink Carlisle, aki orvos  - igen elég morbid - és Esme, aki az árva gyerekeknek segít, mellesleg lakberendező.
A fenébe már reggel van, újabb unalmas nap a suliban.