Egy új élet reményében 1. fejezet

1. fejezet Ki ez a lány/srác?

Emmett szemszög

- Emmett, gyere már! – hallottam meg idegesítő kobold húgomat. – Szeretnék időben odaérni a suliba.

- Miért lemaradtál a tananyagban? – kérdeztem mikor leértem a lépcsőn.

- Nagyon vicces! Ha tudni akarod, egy új lány jön a suliba és kíváncsi vagyok rá. – nézett rám jelentőségteljesen. – Úgyhogy gyere már, Edwardék már el is mentek.

- De miért olyan fontos az a lány? Mondd, hogy nem valami új akcióba kezdesz! – néztem rá komoran. Rosalie halála után kb. egy évvel ugyanis, megpróbált összehozni egy lánnyal, állítólag azért mert látta, hogy tetszik a csaj. Igaz nem dobtam volna ki az ágyamból, de tudtam, hogy nem tudná helyettesíteni az én Rose bébimet.

- Nem nyugi, semmi ilyen tervem nincs. Tanultam az előzőekből, csak furcsa számomra a lány…

- Miért? Tudhat valamit? – ijedtem meg hirtelen. Nem akarok újra elköltözni, szerettem Forks-ban lakni. Ráadásul most költöztünk ide. Máskor kapva kapnék az alkalmon, de az utóbbi időben lenyugodtam.

- Csak az a furcsa benne, hogy nem látom a jövőjét tisztán. Látok bizonyos dolgokat, de olyan mintha akadozna a film… nem tudom megmagyarázni…

- Gyertek, most már tényleg elkésünk. – jött be hozzánk a nappaliba Jasper.

- Megyünk már. – ugrált oda hozzá Alice.

Mire odaértünk a suliba, már elég sokan ott voltak, de természetesen Jasper vezetési stílusával, még így is jóval becsengetés előtt odaértünk.

Edward és Bella a kocsi mellett vártak minket.

- Sziasztok! A lány már bent van! – közölte velünk.

- Miért olyan érdekes ez a csaj, de most komolyan. Nem látod tisztán a jövőjét, na és? – néztem értetlenül a többiekre.

- Nem csak ez a gond Emmett. – szólt közbe Edward. – Én például nem hallom a gondolatát…

- Na és? Még mindig nem értem, Belláét sem hallottad. Lehet, hogy csak valami rejtett képessége van. – feleltem.

- Lehet. Bár szerintem jobb, ha figyeljük. – szólt közbe hirtelen Jasper.

- Na jó, csináljatok amit akartok, én megyek órára. – váltam el a többiektől.

Az első órám matek volt, egy újabb unalmas óra halhatatlan életemből. Amint beértem észrevettem, hogy valaki a helyemen ül. Méghozzá egy lány, akit eddig nem láttam. Bár én a szőkéket jobban csípem, mint a barnákat, mégis valami megfogott ebben a lányban. Ki ez a lány? Csak nem az új csaj akit Alice mesélt?

Amy szemszög

Ma kezdődik a suli, az új élet. Remélem minden rendben lesz. Igaz a „képességemet” már tudom befolyásolni, de muszáj lesz ma egy kicsit használnom. Régen voltam már emberek között és érzem, hogy fogy az erőm. Miután rájöttem, hogy elszívom más emberek energiáját és ezáltal úgymond halhatatlan vagyok, egyszer kipróbáltam, hogy nem használom ezt a képességet.

Kb. egy hétig bírtam. Először fáradtnak éreztem magam, majd egyre gyengébb lettem, a végén már az ágyból alig bírtam kiszállni. Ennek sajnos meg lett a következménye. Az akkori lakásomban levő házmester ugyanis meglátogatott és amint belépett a szobámba, a „képesség” egyből bekapcsolt. Az idős úr meg hirtelen olyan rosszul lett, hogy a mentő vitte el. Ha egy kicsit is velem marad biztos belehalt volna. Ez volt az első és egyetlen eset, hogy majdnem egy ember halálát okoztam.

Azóta nem kockáztatok, inkább időben „újratöltöm” magam, így senkinek sem lesz baja, azon kívül, hogy este egy jót alszik a fáradtságtól.

Mikor odaértem a suliba, még kevés autó állt a parkolóban. Gyorsan bementem a tanulmányira, elintézni a beiratkozási papírokat.

Mire végeztem, már majdnem tele volt a parkoló, különféle kocsikkal. Az egyik mégis kitűnt a többi közül. Egy vadiúj fekete Audi. A típusát nem ismerem, bevallom a kocsikhoz nem értek.

Igazából nem is a kocsi tűnt fel, hanem a mellette álló két ember. Már messziről látszott, hogy összetartoznak és szeretik egymást. Egyszerűen gyönyörűek voltak. Mégis valami furcsa volt bennük. 

A többiek mind elkerülték őket, ők meg mintha észre se vették volna. Mindenesetre energiával el voltak látva, úgyhogy egy kicsit csórtam tőlük, de mintha észre se vették volna. Elég furcsa!

Amint jobban éreztem magam, bementem a terembe és leültem a hátsó szabad padba. Remélem, nem ülök senki helyére. Nem akarok az első nap már vitát…

Még végig sem értem a gondolattal, amikor hirtelen belépett a terembe egy magas fekete hajú srác. Úristen, ez a pasi egy isten! Kár hogy nem barátkozhatok, nem akarok feltűnést kelteni. De ez a pasi… a fenébe és pont felém tart, de mintha mérges lenne. Mi a fenét csináljak?

- Bocs, de ez az én helyem! – mondta mély mégis gyönyörű hangján.