18. fejezet Minden rendben... vagy mégsem?

Lorin szemszög

Életem leggyönyörűbb időszaka következett.

A délelőttöket a lányokkal közösen töltöttük és készültünk az esküvőre. Úgy nézett ki, lassan mindent sikerül megvenni, már csak a lánybúcsút kellett megtartani. Az estéket pedig Damiennel, aki alig bírt ki nélkülem pár órát.

Az egyik legjobb volt az egészben, hogy mindegyikünk sikeresen leérettségizet. Nem mondom, hogy kitűnő lettem, de nincs okom a szégyenkezésre. Mégis a legeslegjobban az ujjamon levő gyűrűnek örültem. Imádtam mennyasszony lenni, bár ennél jobban az esküvőnket vártam.

Az egyetlen árnyéka ennek az időszaknak Caroline volt. Azt hittem megszabadulok tőle, de tévedtem. Mivel nem akartam az egész nyarat fekvéssel tölteni, jótékonysági munkát vállaltam egy idősek otthonában, nagy sajnálatomra Caroline is. Nem értettem, mit keres ő egy ilyen helyen, amíg ki nem derült, hogy a továbbtanuláshoz kell neki a jó pont.

Damiennel megbeszéltük, hogy a közeli főiskolára iratkozunk be – már csak a farkasok miatt is – ahol mindketten építészetet tanulunk. Igaz a pénzre nem volt szükségünk.

Damienék is elég jól éltek, és én sem panaszkodhattam, Jack után elég nagy összeg tulajdonosa lettem. (Fogalmazzunk úgy, ha életem végéig nem dolgozok is meg tudok élni.) Mégis úgy döntöttünk jó buli lesz a fősuli.

Mindenesetre Caroline megszínezte mindennapjaimat. Állandóan azt hallgattam tőle, hogy Damien csak azért van velem, mert én szétteszem neki a lábam és, hogy majd előbb utóbb úgyis rám fog unni.

Egy darabig tűrtem, mint egy jó kislány, de egyszer betelt nálam a pohár.

- Különben is csak szánalomból maradt veled. – folytatta napi adagját – Mit gondolsz, ha élne a bácsikád még mindig veled lenne? Már rég kidobott volna, csak nem akar kirakni az utcára. Csak megszánt tégedet. Amúgy jól hallottam, hogy ott voltál mikor megölték a nagybátyádat? Csak nem te ölted meg és eltusoltátok?

- Na jó, esküszöm ha még egyszer a szádra mered venni a nagybátyámat felpofozlak. Ja és csak hogy tudd, több pénzt örököltem, mint amit te egész életedben látni fogsz. Damien pedig azért van velem, mert veled ellentétben én nem nyavalygok minden percben. Szia! – kiabáltam le, majd faképnél hagytam.

Ezt a kis közjátékot leszámítva csodálatos hetek voltak ezek.

Az esküvő előtt két nappal megtartottuk a lánybúcsút is és a legénybúcsút is. Így marad mindenkinek egy napja regenerálódni.

Nem mintha túlzásba vittük volna, legalábbis mi lányok. Kb. két pohár pezsgőt ittunk fejenként és Cora kedvéért pizsamapartit tartottunk. Tudom, tudom milyen lánybúcsú az ahol nincs sztriptíz táncos. De próbálj meg olyan helyre küldeni egy vetkőző pasit, ahol a közönség televan bevésődött hölgyekkel.

Valahogy egyikünknek sem volt kedve hozzá. Ráadásul annak ellenére, hogy jól éreztük magunkat mi is és a fiúk is, a háttérbe éreztük egymás hiányát is.

Így maradt a beszélgetős pizsamaparti, ahol jól kibeszéltük a srácokat…

Az esküvő napja viszont nem jól kezdődött egész délelőtt szédültem és nem akart elmúlni. Ráadásul enni is alig bírtam.

Nem értettem mi lehet, hisz a lánybúcsú két napja volt és alig ittam. Csak az esküvő előtt egy órával kezdtem jobban lenni, legalábbis azt hittem, egészen addig míg a terem közepén el nem ájultam…

Damien szemszög

Úgy éreztem minden tökéletes az életemben. Végeztem a középiskolával, meg volt hova fogok járni főiskolára. Volt egy lány, akit az életemnél is jobban szeretek és aki viszont szeret. Ráadásul megkértem a kezét és igent mondott.

Az igaz, hogy a részleteket nem beszéltük meg, de úgy érzem arra ráérünk az esküvő után is.

A legénybúcsú fergeteges volt, de azért hiányzott Lorin. Mióta együtt vagyunk nem töltöttünk külön egy éjszakát se és nem csak aludtunk…

Egyszerűen nem tudtam magam türtőztetni mellette. Egyszer moziba voltunk a többiekkel és hazafelé a kocsival meg kellett állnunk, mert nem bírtuk ki hazáig. Imádtam vele szeretkezni és nem azért, mert szex kellett, hanem mert ő volt. Tudtam, hogy egy másik lányt – ha nem lenne a farkas dolog – fele ennyire se kívánnák, mint őt.

Mindenesetre ezt az éjszakát Nate legénybúcsúja miatt külön töltöttük, nem kis bánatomra.

Másnap viszont…

Az esküvő napján alig láttam Lorint, mivel a lányokkal és a menyasszonnyal készülődött. Már bent vártunk a fiúkkal – mivel mi voltunk a tanúk vagy bárhogy is nevezzük – mikor elindultak felénk a lányok. Először Gaby, Samy, Lorin majd a menyasszony. Már majdnem odaértek az oltárhoz, mikor Lorin hirtelen összeesett…

U.i.: Caroline-nal még lesznek terveim!